Cölibátus

~Claude Delaune

Megfordultam és felnyögtem ahogy a reggeli fény felvert az álmomból. Felültem. Valami nem volt rendben. Körbehordoztam a tekintetem a szobában!

"Baszd meg!" Összegeztem a bennem lejátszódó felismerést, amikor rádöbbentem, hogy ez nem az én szobám. Egyből kiugrottam az idegen ágyból, de ijedten tapasztaltam,hogy az ingem nincs rajtam, szerencsére a szék támlájára dobva megtaláltam, villámgyorsan bújtam bele és kirohantam a szobából.

Andrewval találtam szembe magam, aki a kanapén ült, és egy doboz sörrel a kezében és a híradót nézte. "Jó regge..." kezdte, de dühösen a szavába kiabáltam.

"Megmondtam, hogy nem akarok veled lefeküdni! Mit keresek még itt?! Haza kell mennem!"

"Nyugodj meg szépfiú." Vigyorodott el, majd a kanapén feltornyozott ágy neműjére mutatott. "Semmi nem történt. Azt leszámítva, hogy elaldutál. Hosszúnapod volt mi?" Nem hittem neki. Miért hinnék? Csak az volt a célja, hogy lefeküdjön velem. Nincs miért tovább hallgatnom. Ellöktem, az utamból, és a cipőm magamra kapva, kiviharzottam a lakásból. Andrew némán bámult. Szótlansága csak megerősített abban a hitemben, hogy átvert. Átvert és kihasznált.

~°°°~

Annie már aludt, én meg az ágyamon fekve számolgattam a lehetőségeim. A mai nap folyamán tizennyolc nem fogadott hívásom volt Andrewtól, legalább is amiről tudok, mert utána letiltottam a számát. Nem akartam vele beszélni, nem akartam látni. Undorított, és undorodtam magamtól is, amiért hittem neki, és nem siettem haza Anniehez, holott itt lett volna a helyem mellette nekem kellet volna rá vigyáznom... egyszerűen megengedhetetlen amit tettem...

Egyre sötétebb gondolatok kezdtek el bennem kavarogni, és megfogadtam, hogy egy jó darabig nem fogok randevúra menni. Vége. Hosszantartó cölibátust fogadtam.