Nem leszek trófea!

~Dr. Claude Delaune

Éppen befejeztem a rögtönzött bébiszitter (értds Katlyn az egyik kolléganőm, hál' Istennek ő mindig ráért ha más éppen nem) hosszú eligazítását,arról, hogy mit hol talál, valamint, hogy mit adjon Annienak vacsorára, és hogy mikor feküdjön le a kislány, amikor csengettek. Mielőtt ajtót nyitottam volna, mégegyszer végig néztem magamon a tükörben. Egy lazán kigombolt halvány kék inget vettem fel sötétkék zakóval, és egy fekete farmerral, hajam pedig hiába próbáltam rendbe szedni, a tincseim összevissza álltak. Csak reménykedni tudtam, hogy nem olyan helyre visz, ahova szmokingot kellet volna felvennem. Őszintén, Andrewból már bármit kinéztem.

Kattant a zár, és kitártam az ajtót, hatalmasat sóhajtottam megnyugodva amikor megláttam, hogy ő is lazán van öltözve. Fekete zakó, fekete farmer. Tekintetem a mellkasára siklott, és megláttam a halvány rózsaszín inget. Mosolyogni akartam, de be kellet vallanom, hogy jól állt neki.

"Buonasera!" Köszönt, és nem szívesen vallom be, de akcentusától, a nadrágom kezdett szűkebbnek tűnni.

~°°°~

"Meddig érsz rá?" Kérdezte ahogy bemásztam mellé az autójába, az étteremből kifele jövet. Meg kell mondaom, értékeltem a gesztust, hogy francia étterembe vitt, de azt sem leplezhetem, hogy az étel hagyott némi kívánni valót maga után. Nem hiszem, hogy a szakács, vagy a tulajdonos valaha is járt Franciaországban.

"Majd meglátjuk." Válaszoltam, szándékosan nem mondtam Katlynnek időpontot, mire haza érek, de azt is elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy megfektessen. Nem az első alkalommal. Nem leszek neki trófea. Azt a korszakot a lányom miatt már rég magammögött hagytam, amikor egyéjszakás kalandokért rohangáltam. "Miért?" Kérdeztem.

"Megihatnánk nálam egy pohár bort. Feljösz?"

"Andrew..." kezdtem, de nevetnem kellett. "Ez legalább annyira gáz, mintha azt kérnéd, hogy nézzem,meg a bélyeggyűjteményedet! Nem. Haza kell mennem a kislányomhoz. Semmi kedvem nincs a te ágyadban ébredni." A válaszomra láthatóan megsértődött egy kicsit.

"Ha azt mondom, hogy borozni hívlak, akkor borozni hívlak. Ha meg akarnálak baszni, akkor azt mondanám. Az a második lépés lett volna." Felhúztam a szemöldököm egy kicsit, és hátra dőltem az ülésen.

"Rendben van, menjünk, de nem akarok eljutni az ágyig." Halkan felkuncogott és rám kacsintott.

"Nem kell nekem ahhoz ágy."

"Komolyan beszélek!"

"Rendben, van rendben van. Bocsi." Válaszolta és beindította a motort.

~°°°~

Már vagy másfél órája ültem Andrew fekete bőrkanapéján, és a harmadik pohár vörösbornál tartottam. Aromás, minőségi bor volt. Jó drága. Sok pénz kereshet...

"Ne haragudj... mivel is foglalkozol?" Kérdeztem, és kezem finoman a combjára helyeztem, talán, a harmadik pohár nem kellett volna... "Lehet, hogy említetted, de nem emlékszem..."

"Ügyvéd vagyok."

"Ah." Bólintottam. Az ügyvédek szexik... Andrew felállt mellőlem, és az üres poharakat a kezébe vette.

"Elmosogatok."

Amíg a konyhába tevékenykedett, addig én egy törpe pálmát szemre vételeztem a sarokban. "Szép... szép növény."

"Látom megtaláltad Jillt." Kuncogott miközben hátra fordult a csaptól.

"Jillt?"

"A titkárnőmről kapta a nevét. Nagyjából egyforma az IQjuk. Meg a funkciójuk is ugyan az." Elmosolyodtam, ő pedig nevetve visszafordulta a poharakhoz.

Amikor visszaültem, a kanapé szokatlanul,kényelmesnek tűnt a fejem hátra döntöttem egy pillanatra behunytam a szemem