TV

Andrew Ross

Kifele sétáltam az étteremből. Fejemben kavarogtak a gondolatok, és egyre csak visszhangoztak Dr. Delaune szavai. „Kihagynám!” Ennyire rossz vagyok? Komolyan nem kellek senkinek? Az utóbbi próbálkozásaim sorra fordultak kudarcba. Nem értem mi lehetett a hibám. Még mindig döglöttek utánam a pasik (és a nők is) csak ha én próbálkoztam változott mindenki frigiddé. Vagy a radarom romlott el, és folyamatosan félreértelmeztem a doktor úr jeleit? A keresztbe vetett láb… az ujjai finom mozgatása (istenem, ha máshol mozognának!), esetleg az a halvány mosolya… nem arról árulkodott volna, hogy ugyan azt akarjuk?

Egy újabb kudarc Andrew. Közölte velem a belső hangom. Felejtsd, el van más is! Hiszen a pasas majdnem leforrázott kávéval! Minek neked? Valóban… Mi szükségem volt rá? Hiszen semmit nem tudtam róla, New York pedig hemzseg olyan szépfiúktól, mint ő. Valószínűleg őket könnyebben megkapnám.

Ilyen gondolatok között értem vissza az irodámba, jóval később pedig ezekkel mentem aludni is. Illetve az túlzás hogy aludni mentem. Fogalmazzunk úgy, hogy próbáltam. Álmatlanul forgolódtam, és fél óra szenvedés után, úgy döntöttem fel adom a csatát. Folyton csak a doktor úr, ajkai jártak a fejemben, meg a hosszú vékony ujjai… Ez így nem mehet tovább. Arra volt szükségem, hogy felcsesszem az agyam. Nagyon. Mit tettem hát? Leültem tévét nézni. A híradó, főleg a politikai hírek amúgy is idegesítenek annyira, hogy dühöngeni kezdjek.

A nappaliba vánszorogtam tehát, és levágtam magam a kanapéra az LCD TVm elé. Amikor bekapcsoltam nem akartam hinni a szememnek. Annyi rohadt, kibaszott, elcseszett tv adó van a világon én nekem meg pont erre kellett oda kapcsolnom! A doktor úr volt a tvben! Egyenesen a kamerába nézve ecsetelte, hogy kinek köszönheti a dicsőségét, hogy a legkeresettebb szakmabeli lett.

A hangjára akaratlanul is megindult bennem valami, és felnyögtem. „Claude…” ahogy figyeltem a puha ajkainak a mozgását amint köszönetet nyilvánít, az ujjait ahogy ráfog a kezében lévő mikrofonra… volt valami rejtetten vonzó, és erotikus benne… valami ami nagyon tetszett… A kezem önkéntelenül életre kelt és végig simított a mellkasomon. Pillanatokkal később már hangosan nyöszörögtem a doktor úr pedig szenvtelenül tovább magyarázott mosolyogva, mintha csak engem figyelne.